Melegítés

Ha még valaki olvassa a blogot:
Hali!
Rég nem írtam, még régebben érdemlegeset. Naasszonnya voltam a Balatonnál. Fürödtem is. Bár nem pont így képzeltem.
Alapjába véve nem akartam fürödni, a Balaton tisztaságát figyelembe véve kerültem hol lehet. Bevallom, nem tetszik. Lehet mást nem zavar, engem igen.
De hogy hogy kerültem bele? Történt egyszer, hogy kimentünk hajóni, a fizetős strand mellé, ahol pecások vannak. Bedobtuk a motorost, jött egy hullám, puff, víz alá. Na jó, gondoltuk, majd feljön. Nem jött. Na akkor haza, fürdőgatya elő, haverokat hív, és máris 4+1 fő állt a parton. Ez nem lenne baj. De volt hínár. De nem az a nyálkás, vagy leveles, hanem az, amin ilyen rózsát megszégyenítő, apró tövisek vannak. Ezt akkor konstatáltam, amikor az iszapba térdig beágyazódva kitéptem a jobb lábam az isteni masszából. Halk szisszenés, egy könnycseppet elmorzsoltam, de tovább kell menni, előrehajolva, kézzel lábbal tapogatózva a hajó után. Látom a többiek arcán is, nem túl őszinte a mosolyuk.
Egy óra keresgélés után föladtuk. A hajó örök hullámsírba merült. Majd ha az aksi zárlatos lesz és felrobban, majd néznek a pecások, de sebaj. Gondolkodtunk, hogy kihívjuk a Magyar Honvédség 2. Búvár Kund Tengeralattjáró flottáját, hogy nézzék meg szonárral, de nem tettük, mert még csak egy hajójuk van, azt is vitorlásvontatásra használják.
Ennyi.
Ha legalább ketten nyomnak egy szavazatot alul, írok még szeptember előtt.
UFF
Ui.: A lábam nem túl egészséges állapotban van a hínártól. De szereztem egy harmónikát, majd azt fújom, hogy ne legyen oxigén a véremben, így az agyam sem fog 100%-osan működni.