2010. január 29., péntek

Ennyi volt.

Igen.
Fájó kimondani. De nem mehet ez tovább. Tovább kell lépnünk. Lépnünk kell, mert nem lehet a sínen állni. Állni, ülni. Ülni börtönben, iskolában, buszon, sínen, játszva a bohócot. Bohócot, miközben tudjuk, hogy Hősök vagyunk. Vagyunk páran. Páran meg nem. Nem élhetnek pia nélkül. Nélküled.
NEM!
Mert mi tudjuk, hol a cél. Tudjuk, mit jelent az. És bár az imperialista, szocialista, kapitalista lepusztult fertő boldogan él, mi tudjuk: a tudás az egyetlen fegyver az Imperializmus elleni harcban. És céljaink határozottak. Meg Célzottak.
És hogy ne feledjük:
Mi, mindennap, együtt örökké, veled, vagy nélküled, az áhított Pokol útján, de a Mennyben könnyezve, tudjuk, hogy bár kalóz vagy, mégsem vagy egyedül, és, Hallelujah!, élünk, vagy élni hagyunk.
Igen.
Aki lát benne értelmet, kérem jelezze.
UFF

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése